A közjegyzői nemperes eljárás egyik része a közjegyzői okirat-szerkesztés.
A közjegyzői okirat két csoportja az ügyleti okirat, amely közhitelesen tanúsítja a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítás tényét (Kjtv. 120-132.§-a) és a ténytanúsító okirat.
Ha egy közjegyzői okirat tartalmazza
a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b) a jogosult és a kötelezett nevét,
c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d) a teljesítés módját és határidejét.
akkor az bírósági peres eljárás nélkül közvetlenül végrehajtható. Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. Pl. a felmondás tényét és azt, hogy azt az adóssal közölte a hitelező.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a bérbeadónak, eladónak-vevőnek vagy kölcsönadónak olyan közjegyzői okirata van, amely szerint az adós (vevő, bérlő) közjegyző előtt vállalt teljesítési kötelezettséget, akkor a teljesítési határidő lejárta után (vagy felmondást követően) közvetlenül megindítható a végrehajtási eljárás, anélkül, hogy előtte bíróságra kelljen járni, a bizonyítási teher megfordul, a másik fél terhe lesz (pl. azt, hogy mikor, mennyit, kinek és milyen feltételekkel kapott kölcsönt).
A közjegyzői okirat eredeti példányát az a közjegyző őrzi, aki készítette és az kizárólag a bíróságnak illetve a területi közjegyezői kamara elnökségének adható ki.
A felek az okirat hiteles kiadmányát kapják meg.
Tipikus közjegyzői okiratok: Kölcsönszerződések és azon alapuló kötelezettségvállaló nyilatkozatok (pl.: magán, banki vagy Fundamenta, NHP), adás-vételi szerződés, bérleti szerződés, szerv adományozás, közjegyzői okiratba foglalt meghívó levél vagy egyéb jognyilatkozat (BÁH).